HTML

A szülők panasza

Ez az a hely ahol végre a szülők is elmondhatják egymásnak ami fáj a gyerekneveléssel kapcsolatban. Mit adtunk a gyerekeinknek? Mit áldoztunk fel? Mennyi szeretet próbálunk nyújtani? Mit kaptunk cserébe? Azt mondják nem kell a szülőnek visszakapnia a szeretetet! Így van ez? Vajon nevelhetem-e a gyerekemet? Erőszaknak számít egy-két pofon? Mi lesz a gyerekkel pofon nélkül? Ki az akinek sikerült elérnie valamit a jelenlegi körülmények, és társadalmi felfogás között?

Friss topikok

Címkék

A kultúra mi?

2019.01.13. 13:00 frusztráltapa

A kultúra mi?

 A kulturális sokszinűség nagyon érdekes és izgalmas. Amikor elmegy valaki, hogy más kultúrákkal találkozzon, a célja nem a saját életének feladása, hanem a ,másikmegismerése. Ez az ismeret tistreleten alapul, tanulni lehet egymás szokásaiból, megoldásaiból. Jobban megérthetjük a másikakat, nagyobb tisztelettel vilekedünk. Ennek következtében mindenfélnek jobb lesz az élete. Nagyobb biztonság, nagyobb túlélési esély és több lehetőség. Mindez másként is történhet. Vannak, akik gyűlölik a kölcsönös tisztelet elvét, nem szeretnek betartani semmilyen szabályt, az igéreteket nem tartják be, mert nem is gondolják komolyan, csak saját céljaik érdeklik őket és ennek eléréséhez semmi nem drága. Ha rendszerszemlélettel közelitunk, akkor tisztán látjuk, egy zárt rendszerbe bejutott egy kivűlről jövő elem, s ennek minden más elemere hatása van. Mondhatjuk végzetes. Igy a kölcsönös tisztelet elve a szeretet, a becsület és sok más fogalom, vezérlő elv nem tud működni. Hogyan történhettett ez meg?

A választ a viszonyok tisztázása után keressük. Mert, mi is a kultúra? Itt cseng mindannyiunk fülében, hogy „Nehezen meghatározható fogalalom” Vigyázat! Amikor egy szinte magától értetődő fogalmat homályba kivánnak burkolni, akkor rögtön gyanakodnunk kell. Itt akkor biztosan nagyon fontos dologról van szó!

A kultúra az emberi közösségekre jellemző szokások, hagyományok, ön és közösségfenntartó módszerek, méretében egészen a családtól a nemzetig. Hozzá tartozik a nyelv a kommunikáció és a gondolkodásmód. A körülvévő világ megközelitésének módja, a mvilág megértésének megközelitése, a, hogy mit tartunk helyesnek, vagy helytelennek, mi a megbocsáthatatlan, a rossz. Mi a szép és mi a kivánatos rend. Magába foglalja a viselkedéstől, a kifejezési formákig, a művészetektől az étkezési szokásokig mindent ami jellemző egy emberi közösségre. Legfontosabb eleme pedig az igazsághoz való viszonya. Mi az igazság??? Mi az igaz, mi a hamis? A kultura kifejezetten az adott közösségre jellemző mintákkal rendelkezik.

Néhány idézet: „Nekünk, ahogy József Attila is mondja, vannak örökölt válaszaink, saját világlátásunk, saját morális, életviteli, viselkedési, művészeti, családi, sőt, katonai hagyományaink, örökségünk. Ez a Magyar kultúra lényege. 
A veszély abban van, ha egy kultúra uralkodóvá válik, és nem tűr meg másikat. Ahogy fajok tűnnek el egyik óráról a másikra, úgy tűntek, és tűnnek el értékes emberi kultúrák, hogy majd egy múzeumban mutogassák milyen is lehetett."

"A kultúra ugyanis az embereket összekötő szellemi erő, és nemcsak a költészet, a művészet vagy a tudomány tartozik bele, hanem a parasztember tudása a földről, a munkások tudása a kőről vagy bármilyen kétkezi munkáról.
Kultúra nélkül nemcsak magyarok nem vagyunk, hanem emberek sem."

"Át kell tehát gondolnunk, hogyan találhatunk rá a szellemi összekötő erőkre, illetve hogyan támaszthatunk fel szellemi erőket ott, ahol a kultúra kimerül a magyarnak nem nagyon nevezhető sms-nyelv használatában."

"Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a kultúrán keresztül az egyes nemzedékeknek választ kell kapniuk az őket érintő, saját kérdéseikre is. Minden életerős nemzedék a maga igényei szerint fogja átgondolni és újrafogalmazni a hagyományait. Pontosabban: az a nemzedék életerős, amelyik képes erre az újrafogalmazásra."

"Legtisztábban fogalmazni, gondolkodni pedig anyanyelvünkön tudunk. Akinek megtiltják az anyanyelve használatát, annak elveszik a kultúráját, identitását, végső soron kihúzzák a talajt a lába alól. A szó az, amely hidat épít a gondolatból a cselekedetbe."

"Egy nemrég készült tanulmányban, mely a magyar lelkiállapotról készült, többek között arról is szólnak, hogy a lélek számára a társadalmi-kulturális azonosságtudat olyan szükséglet, mint a testnek a kenyér. Kutatások bizonyították, hogy az ember közösségben megélt azonosságtudata, megfelelő önértékelése arányos egészségi állapotával, életminőségének alakulásával."

Tehát, meg kell nyugodnunk, van kultúránk, nem is akármilyen. Olyan erős örökségünk van ami túlélte a végképpeltörölni korszakát is a kommunizmust. Már óvodában, vagy az utcán gyerekek játék közben tanitják egymást olyan közmondásokra, dalokra, játékokra, ami sehol máshol nem létezik és alapjaiban határozza meg a kultúra továbbélését, a és a közösség fennmaradását. Már gyerekként százszor a  szánkba rágták:

- Három a magyar igazság és egy a ráadás.

- Az igéret szép szó, ha megtartják úgy jó!

- A hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát.

- Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

- Járt utat járatlanért el ne hagyj!

- Jó bornak nem kell cégér

Ezek a mintázatok az idő folyamán változhatnak, nyilván változniuk is kell. Az adott kornak és a körülményeknek megfeleleően. Azonban a gyökere ami több ezer éven át vezette őseinket is nem változhat meg, az egyedi hozáállás az élethez és a világhoz. A változásban a generációknak át kell venni az örökséget és saját korához, technikai szinvonalhoz, politikai, gazdasági környezethez kell alkalmazni és igazitani. Azonban az alap igazságok változtathatatlanok, mert azok nélkül a kultura elpusztul és emberi lét helyett valamilyen más létbe süllyedhetünk.

." A közösségi művelődés, a kultúra örökitését, a jelenben való megélését, megértését, a hagyományok és a kultúrális háttérből adódó megoldások, életformák, munka, szórakozás, családi, közösségi, formáit foglalja magában. Végső soron, identitásunk fontos eleme, amit valahogy, ha nem is tudatosan, midig átörökitettek. Mindmellett, minden generációnak feladata, hogy az adott kor kihivásaira képes legyen megfelelő válaszokat adni.

Mitől változnak a korok kihivásai? A fenyegetések az elején mindig a közösségen kivűlről érkeznek. Akkor válik nehezebbé a támadás, mikor belül úgy gondolják, jobb és szebb a támadó mellé állni. Azért jelent a belső nagyobb kihivást, mert nemtelen eszközökkel alaposan meg lehet keverni a gondolkodást. Mindig idő kell, hogy felocsúdjanak a közösség tagjai, hogy ármány áldozataivá váltak. Ennek kivédésére, van a hagyomány, az ősök tisztelete, a ragaszkodás a közösséghez, a Nemzethez.

Milyen álcákat használ, a kultúrharc?

 

Nem minden kultúra egyforma, és nem egyenértékú. Ne döntsük el melyik jó, vagy rossz, szükség lehet mindegyikre, hogy a világ egyensúlya fennálljon. Tulajdonképpen amelyik kultúra, civilizáció folyamatosan háborúságot elégedetlenséget szit, a másik elpusztitására szervezkedik, nem nevezhető a hagyományos a fennti értelemben vett kultúrának. Csak hasonló. Mivel a célja nem egy adott népcsoport, nemzet, vagy civiláció fennmaradása és békés fejlődésének fenntartása, hanem a másik rovására képes csak gyarapodni és ezt minden áron végrehajtja, a lehetőségeihez képest. Mihelyt úgy véli egy kultúra, megengedő lehet erkölcsi dolgokban a többiek rovására, ha elfogadja, hogy nincs igazság, csak nézőpontok vannak és részigazságok, akkor nagy baj van és minden másik kultúrát veszély fenyeget. Ha valaki el tudja fogadni Machiavelli elveit, nem érdekli az egész, csak a rész és csak az eredmény minden áron, ha nem válogat az eszközökben, ha hazudik és átgyúrja a fogalmakat, alkalmatlanná vált a békés együttélésre. Sajnos az ilyen jellegű kultúrák csak az erőpolitikából értenek.  

Kijelenthetjük, amelyik egy másik elpusztitására törekszik, nem bekebelezésére, hanem kiirtására, megszüntetésére, az nem tolerálható.

A tolerancia, nem terjeszthető ki normálatlan, azaz a normától súlyosan elhajló dolgokra, igy kultúrákra sem. Ha nyilt támadással nem képes megsemmisiteni az áldozatát fáradalmakat nem ismerve kitartó kegyetlen makacssággal igyekszik a kultális alapokat elpusztitani. Fő fegyvere az álca, az álarc. Mindig valamilyen álarcot visel.

Mivel az ember alapvetően nem születik rossznak, ezért nagyon sok értékben, normában ki tud egyezni a másikkal. Ilyenkor  a ragadozó kultúra álarcot vesz maga elé és rátromfol a fennálló egyensúlyban lévő renben normákkal élő közösségekre, olyan hazugságokkal, mint például az osztályharc, vagy valamilyen saját hibájából, vagy egyéb életlehetőségei miatt más módon élő csoportokat áldozatnak beállitva állitja, hogy elnyomja a normális egyensúlyban lévő, azaz igazságosan élő kultúrákat. Az ilyen jellegű kommunikáció, és beszédtér megváltoztatása, súlyos támadás a kultúra, vagy civilizáció ellen. Megnyilvánul a kulturális tevékenységek irányitásának megszerzéséban, a tudományos élet monopolizálásában, a szórakoztató ipar kisajátitásában és nem sok idő múlva, már senki nem fogja tudni, hogy mi az igazság. A meglévő fontos fogalmakat más tartalommal töltik meg, mint a szeretet, a az igazság, a jóság, stb. Ilyen körülmények között, elsorvad az adott nép kultúrája, a túlélő képessége, az immunrendszere leépül.

Miután hazugságok egész hálója épült ki, már nagyon nehéz igazat mondani, a megváltozott fogalmi keretek között. Ezekkel az eszközökkel érzelmileg áthangolt társadalom nem birja elviselni az egyenes beszédet, azt vulgárisnak, durvának érzi, nem érti, hogy őérte is szólnak, helyette önzőnek, érzéketlennek látja a kultúra védelmezőit.

Ezért a hazugság nem bocsánatos bűn.

Szólj hozzá!

Hogy is van ez?

2012.02.17. 14:07 frusztráltapa

Ez az a hely ahol végre a szülők is elmondhatják egymásnak ami fáj a gyerekneveléssel kapcsolatban. Mit adtunk a gyerekeinknek? Mit áldoztunk fel? Mennyi szeretet próbálunk nyújtani? Mit kaptunk cserébe? Azt mondják nem kell a szülőnek visszakapnia a szeretetet! Így van ez? Vajon nevelhetem-e a gyerekemet? Erőszaknak számít egy-két pofon? Mi lesz a gyerekkel pofon nélkül? Ki az akinek sikerült elérnie valamit a jelenlegi körülmények, és társadalmi felfogás között?

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása